Kedves alkalmazott! Feltetted-e már magadnak a kérdést, vajon milyen eszközökkel próbál megtartani téged a foglalkoztatód? Amennyiben még nem gondolkoztál el ezen a kérdéskörön, akkor segítek neked körüljárni a témát.

Első körben elmesélem, milyen divatos ötleteket hirdetnek mostanság egyes felszínes HR-esek, majd vegyük sorra, hogy milyen olyan módszereik vannak a munkáltatóknak az alkalmazottak rabláncra verésében, amiket nem szívesen tesznek ki a kirakatba, de előszeretettel alkalmaznak.

1.) Az egyik elsődleges eszköz, ha a munkáltató olyan juttatási csomagot kínál az alkalmazottaknak, amik jól jönnek a kollégáknak, boldogabbá teszi az életüket. Leggyakrabban ezeket a juttatásokat szokták kiemelni:

• Egészségügyi vizsgálatok, és/vagy egészségbiztosítás;
• Élet- és balesetbiztosítás;
• Valamilyen nyugdíj megtakarítási forma;
• Ajándékutalványok;
• Lakhatási támogatás;

2.) A munkahelyi környezet, ami a legkisebb mértékben sem a munkáról szól, inkább a szórakozási lehetőségekről:

• Valamilyen játék elhelyezése egy külön, erre a célra kialakított szobában. Darts, csocsóasztal, X BOX, és egyebek. Nyilván azért, hogy ne otthon, vagy máshol kapcsolódhasson ki a kolléga, hanem a munkahelyén tegye. Végül is mindegy, hogy munka előtt, vagy munka után, esetleg munkaidő alatt teszi ezt;
• Pihenő szoba, divatos elnevezéssel chill out room. A funkciója, hogy megpihenhessen, kikapcsolódhasson a munkában megfáradt alkalmazott;
• Tágas, napfényes iroda, igényes környéken, és külön közösségi terekkel, hogy jobb legyen itt lenni, mint bárhol máshol;

3.) Tárgyi eszközök:

• Te választhatod ki a céges laptopodat;
• Céges telefon, tablet, szintén te mondod meg milyen színű legyen;
• Céges autó használat, akkor is, ha a munkaköröd nem kívánja meg a használatát;
• Menőbb irodai berendezés, mint más kollégáknak van;

4.) Cafeteria jellegű juttatások:

• Ide tartozik mindenféle utalvány. Ajándék utalvány, Erzsébet utalvány (amíg volt), hajrá utalvány, színházjegy;
• Közlekedési bérlet;
• Fitnesz terem bérlet;
• Közlekedési bérlet;
• Pihenő kártya feltöltés: utazáshoz, étteremhez, aktív kikapcsolódáshoz;

5.) Céges programok:

• A cég elviszi alkalmazottait egy hosszú hétvégére, ahol távol a családtól és a hétköznapok megszokott menetétől, leginkább piálhatnak, és kötetlenül szórakozhatnak a kollégák, kitombolhatják magukat. Ilyen alkalmakkor előkerülhetnek különféle drogok is, és mondjuk ki őszintén, nagyszerű lehetőség ez a kollégák közötti kapcsolat „elmélyítésére” is. Sajnos ezeket igen gyakran csapatépítő hétvégének nevezik (lejáratva ezt a kifejezést), pedig semmi sem állhatna távolabb a csapatépítéstől;
• Rendszeres céges összejövetelek, lazulások, szintén leginkább az alkohol bűvöletében;
• Tematikus céges programok, valamilyen ünnep alkalmából: a cég „születésnapja”, karácsony, mikulás, húsvét, stb.;
• Nyaralási lehetőség a cég által birtokolt/bérelt házban/nyaralóban.
• A cég által szervezett színház, vagy mozi látogatások, esetleg koncertek, „sztár” fellépők szórakoztató műsora.

6.) A következő csoportba az apró kis kedvességeket sorolnám. Ilyenek tartoznak ide:

• Nem csak ásványvizet, hanem üdítőt is fogyaszthatnak a céges készletből az alkalmazottak;
• Korlátlan mennyiségű kávé fogyasztás lehetősége. Természetesen a cég arra is figyel, hogy külön legyen koffein mentes kávé és cukor mellett édesítőszer, valamint laktózmentes tej is legyen az arra érzékenyeknek;
• Egyes helyeken elterjedőben van a süti nap is, amikor süteményekkel kedveskedik a cég az alkalmazottai részére, itt is ügyelve mindenféle étel intoleranciára;
• Gyümölcsnapon a Cég gondoskodik a munkavállalók vitamin szükségletéről;

Elemezzük ki tehát a fentieket, előrebocsátva, hogy a megfelelő módokon kezelve (mind a munkáltató, mind a munkavállaló részéről) ezek jó eszközök lehetnek arra, hogy egy könnyebben élhető munkahelyi környezetet alakítsunk ki. Ugyanakkor felteszek néhány kérdés, ahogy ígértem, hogy tudd, visszaélés szerűen alkalmazza-e ezeket az eszközöket a munkáltatód:

• A munkáltató ezeket a lehetőségeket támogatás képen biztosítja, vagy a valós célja elsődlegesen az, hogy olyan érzelmi és anyagi függőséget teremtsen, ami meggátol abban, hogy adott esetben tovább léphess? Pár példával megvilágítva: Azért adja a konditerem bérletet, mert tudja, hogy magadtól amúgy sem mennél el, sőt, így sem, de jó a tudat, hogy neked ez is jár? Azért adja a kávét, mert tudja, hogy függő vagy és ezzel tudat alatt kötődsz a munkahelyedhez is? Azért rendezte be a játék szobát, hogy munkád végeztével ne a magánéleteddel foglalkozz és éld a saját életedet barátokkal és családdal, hanem a szórakozást is a munkahelyeden találd meg?
• A munkáltató ezeket az eszközöket az egyébként tisztességes megélhetést biztosító jövedelem mellé biztosítja, vagy alacsony bér mellett ő akarja megmondani, hogy mire költheted a „pénzedet”? Így alakíthat ki a munkáltató egy olyan életstílust, amiben tulajdonképpen mindenben kiszolgáltatva érezhetné magát a munkavállaló.
• Valójában nem szeretsz az adott cégnél dolgozni, de továbbra sem váltasz, mert félsz, hogy elveszted ezeket a juttatásokat? Eddig más gondoskodott az egészségedről, a nyugdíjadról, a kikapcsolódásodról és az utazásaidról, még azt is megmondták hová kell menni nyaralni, ha meg elhagyod a munkahelyet, akkor ki fog ezekkel a dolgokkal foglalkozni? Vegyek saját autót? De hát arra akkor vigyázni kell, mert akkor már az enyém lesz és nem a cégé.
• Hiányoznának az ormótlan hétvégi tivornyák, ahol mindenkinek jogában áll állatként viselkedni, és mivel tudjuk egymásról, hogy milyen viselt dolgaink vannak, ez tart össze valójában bennünket és nem a csapatszellem?
• Amikor egy új munkahelyre kerültél és megállapodtál már a béredben, azaz abban az összegben, amire saját magadat értékelted, akkor még a megállapodás után rákérdezel, hogy amúgy milyen egyéb juttatások vannak, mi az, ami a tisztességes béren felül jár neked? Bérlet van, ugye?

Ha ezekkel a gondolatokkal elkezdesz foglalkozni és átgondolod a helyzetedet, akkor el tudod dönteni, hogy te csak a munkádat, vagy a lelkedet is eladtad a munkáltatódnak. Ne érts félre, ez jogodban áll, hiszen a te életed. Azt szeretném elérni ezzel a cikkel, hogy feltedd a kérdést magadnak: Valóban a saját életedet éled, vagy azt az életet, amit a munkáltatód elvár. Mert mi jár még a sok-sok juttatás mellé? Nyilvánvalóan az az elvárás, hogy a beledet is kidolgozd, túlórázz, amennyit csak kell. Azért kapod ezeket a juttatásokat, hogy kussolj. És ha eladtad a lelkedet, akkor kussolni is fogsz.

Igen, vannak olyan munkahelyek, ahol a cél nem a visszaélés és a teljes függés megteremtése ezekkel a juttatásokkal. Ha úgy érzed ilyen helyen dolgozol és megfelelő idő jut a minőségi magánéletre is, akkor azért volt jó ezeket végiggondolni, hogy megbizonyosodj arról, hogy jó úton haladsz.

Ígértem még a bejegyzés elején, hogy írok arról is, hogy milyen eszközöket alkalmaznak a rossz munkáltatók annak érdekében, hogy magukhoz kössék a munkavállalókat. Néhány példa a teljesség igénye nélkül tehát:

• A nem világos feladatkör alkalmazása, vegyítve azzal, hogy nincsenek világosan megfogalmazott célok és eredmények, ami alapján akár magadat is értékelheted. Az a munkáltató, aki nem veszi a fáradtságot (mert ez rendkívül sok munkát igénylő feladat), hogy pontosan tudassa veled mik az elvárásai, nem egyezteti veled, hogy neked mik az elvárásaid, mik azok a közös célok, amik elérésében egymás támaszai lehettek, az sajnos olyan munkahely, ahol bizonyosan rosszul érzik magukat az alkalmazottak. Ilyen esetben a munkáltató a legbelsőbb szorongásaidra játszik rá, kihasználja azt, hogy úgy érzed, a „jobbágy létnél” nem érdemelsz többet, értéktelen vagy, és ha nem szorongsz annyira, hogy meghúzd magad, akkor könnyen el is veszítheted a munkahelyed. A tanácsom az ilyen helyzetben, hogy keress olyan helyet, ahol tudod, hogy mi a dolgod és miért dolgozol. Persze csak akkor, ha megvan benned a belső igény, hogy tisztességes munkát tegyél re az asztalra és nem csak végigsunnyogni akarod a munkaidődet.
• Gyakori módszer a fizetésemeléssel és/vagy az előléptetéssel való hosszas hitegetés. Sem konkrét időponthoz, sem egyéb teljesítményhez nincsen ez kötve, majd ha a főnök úgy érzi, hogy már kiérdemelted, akkor kapsz valamit. Természetesen nem kapsz semmit, vagy csak csalódást keltően keveset. Leginkább akkor számíthatsz emelésre, ha képes vagy bedobni a törölközőt, és elmenni a konkurenciához, akkor hirtelen mégis csak ki tudod érdemelni a fizetésemelést.
• A prémium. Gondolhatnánk, hogy a prémiummal mi baj lehet? Alapjában véve semmi. Hacsak ki nem derül, hogy nincsen egzakt időpontja a prémium kifizetésének. A cél általában konkrét dátumhoz rögzített, amit el kell érni a prémium eléréséhez, de a kifizetés időpontját elfelejtik fixálni. Ilyenből lesz az, hogy a tavalyi célprémiumot májusban még mindig nem fizették ki, és nem mersz felmondani, mert félsz, hogy akkor már soha nem fogják kifizetni. Ráadásul már ebből az évből is elment 5 hónap, kárba menne az erre eső prémium, ha nem maradnál legalább év végéig. Aztán persze májusig megint semmi.
• A teljesítmény nélküli jutalomosztogatás kiváló eszköze a rossz munkáltatóknak arra, hogy megtartsák a bizonytalan kollégákat. Hangsúlyozom, hogy itt nem teljesítménybérről van szó, hanem az ajándékként adott pénzről, vagy utalványról. Amennyiben ezt kellően rendszeresen alkalmazza a munkáltató, akkor az szépen beépül a kollégák tudatába, hogy de jó, az is rendszeresen jár, és még rendes is ez a főnök, hogy adja. Biztosan jó kollégája voltam. De arra nem méltatott, hogy közösen tervezzük meg az együttműködésünk részleteit és mérhető eredményeit, és a tisztességgel elvégzett munkáért járó tisztességes bért.

Tudom, hogy most nehéznek és utópisztikusnak hangzik, amit írni fogok, de olyan munkáltatóként, akinek fontos volt, hogy a fenti gondolatokat leírja, kifejezetten tenni akarok azért, hogy e tekintetben is jobb legyen a világ. Hiszek abban, hogy a változás nem csak a munkáltatók irányából érkezhet, hanem az alkalmazottak is képesek arra, hogy méltó körülményeket követeljenek maguknak. Tévedés ne essék! Ma Magyarországon a munkáltatók versenyeznek a munkavállalókért, ebből következően a munkavállalók soha nem voltak akkora lehetőség birtokában az érdekeik érvényesítésében, mint manapság. A munkáltatók keresik a munkavállalók kegyeit. Hasonlóan a média világához és különösen ezen belül a közösségi média világához, a kínálat a kereslethez igazodik. Ha hányásban fetrengős, csocsó asztalos, napi 12 órás melóra és kávéra van szükségük az alkalmazottaknak, akkor a munkáltatók azt fogják kínálni. Ha a szabadságukat és integritásukat tiszteletben tartó, manipulációtól mentes tisztességesen élhető körülményeket és együttműködést szeretnének a munkavállalók, akkor a munkáltatók kénytelenek lesznek ezt nyújtani és ezt is fogják nyújtani. Majd meg fogják tanulni, majd meg fognak változni.

Kérlek, fogadj meg egy tanácsot! Ne dolgozz jobbágyként a földesúrnak, dolgozz inkább együtt egy igazi vezetővel, aki megadja neked azt a szabadságot, hogy a tisztességes munka eredményeképpen kifizetett bért arra költsd, amire csak akarod! Döntsd el, hogy szolgaként a lelkedet akarod áruba bocsátani a munkaerő piacon, vagy a tudásod és az emberi értékeid latba vetésével a munkáltatóddal együttműködve szeretnél dolgozni egy teljes és szabad élet megélésén!